október 31, 2015

2015.10.26-án a József Attila Színház frissen felújított irodalmi szalonjában Újréti Lászlóval. A felújítást követő legelső előadás. Téma: Móricz Zsigmond. Részlet.

Fotó: Juhász Melinda

” Egyszer csak, ahogy a tehén hátát vakargatja zavarában, érzi, hogy valami nagy kéz nyúlik be a tehén fölött, s megragadja õtet. A másik percben már fel volt emelve a levegõbe, fel a széna tetejére.

Jaj, istenem ­ fúlt el a hangja -, megbolondult kend?

De öregapó bánta is a tiltakozást, rátette a szõrös, erõs ajkait, s megcsókolta a magához felemelt kis anyót…

­ De hagyjon békét, hallja, nem vagyok én még olyan öreg, hogy engem bántatlanul lehessen bosszantani. Ha unokám van is, de csak negyvenöt esztendõcske vagyok.

Két évet lehazudott az anyó.

­ Én se vagyok öreg ­ mondta nagyapó, s újra megcsókolta az anyót. ­ Ötvenkét esztendõ nem nagy idõ…

És apóka is letagadott három kis évet. De anyó halálra volt rémülve.

­ Jaj, istenem ­ mondta -, ha a fiúk itthon vónának…

­ De nincsenek ­ szólt öregapó, s újra hozzádörzsölte a borostás arcát.

­ De hagyjon, veszett kutya!

­ Nem én, Zsuzsi… Hát ha a fiúk nincsenek itthon… mink nekünk… kell… teljesíteni… a szerettet… Osztán özvegyek vagyunk, he… Minden lehetséges… Tudod, hogy a tûznek a faluba sohase szabad kialudni!…

És megcsókolta újra. Egy fiatal legény se jobban a babáját. Nem biz a. 1915 ”