július 25, 2018

Bevallom, az interjúk, melyek az utóbbi időben készültek velem, felértek egy önismereti tréninggel. Érdekes, okos emberek beszélgetettek velem, akik sok igazságra világítottak rá: bizonyossá vált például, hogy mindig is dalszerző voltam. Egész életemben. Akkor is, amikor gyerekként Görögországban, 40 fokos hőségben nem voltam hajlandó megnézni az Akropoliszt, és inkább lent maradtam az árnyékban. És akkor is, amikor Egerben, a Gárdonyi-házban tört rám a sztrájkhangulat. De le…gbelül, dacosságom ellenére is gyűjtöttem az impulzusokat: láttam a görög-árnyékban az árusok kincseire vadászó, fiatal lányok szemeit, az író házából pedig elhoztam magammal az alkotásra optimalizált otthon képét. Én 13 éves koromban kezdtem gitározni, és dalokat írni. Evidens volt, hogy a zenélés az én olvasatomban ezt fogja jelenteni. Az elmúlt időszak pedig még inkább rávilágított minderre. Azóta sok, szívemnek nagyon kedves dal és szöveg született, melyek közül talán a „Hol van az az ország?” a legemblematikusabb. Néhány fotó arról a hangszerről, ami ennek megalkotásában segédkezett, és ami mostanában kevés „lehetőséget” kap: a több mint 20 éve birtokolt Ibanez AE20-as.
Fotó: Juhász Melinda Juhász